Diós tészta

A diós tésztáról mindig a gyermekkorom jut eszembe. Volt egy öreg diófa az udvarunkon, és sokszor felmásztunk rá. Ősszel pedig együtt vertük le róla a diót és a konyhában éjszakába menően törtük fel és tettük üvegbe :-)
Persze sokat meg is ettünk, de azért mindig maradt a süteményekhez vagy a diós tésztához.


Lehet, hogy ez az emlék teszi számomra különleges étellé ezt az egyszerű ételt, de nekem mindig egy kicsit ünnep, ha ez kerül az asztalra. 

Az elkészítése végtelenül egyszerű.

A diót ledarálom és összekeverem a porcukorral.
Talán nosztalgiából, de a diódarálót még mindig anyutól kérem kölcsön. Régi, kézzel tekerős fajta, és nyikorog, ahogy darálunk vele, de ennek a recept szempontjából persze nincs jelentősége :-)

Egy fazékba vizet teszek, olajat és sót, majd a tésztát készre főzöm.

Egy jénai tálba a dió felét öntöm, majd a tészta felét is és összekeverem.
Rászórom a maradék diót és ráteszem a megmaradt tésztát is és alaposan összekeverem.
Természetesen ezt lehet úgy is csinálni, hogy egy adag tésztát a tányérra teszünk és ki-ki az ízlésének megfelelően megszórja dióval.